Büszkeség és balítélet

- Miss. Elizabeth. Hiába minden vívódásom, nem bírom tovább. Hónapokon át gyötrődtem. Csak azzal a céllal jöttem Rousins-ba, hogy lássam önt. Viaskodtam a józan eszemmel, a család elvárásaival, az ön alacsony származásával, rangommal, helyzetemmel, de felhagyok ezzel és kérem, vessen véget szenvedéseimnek.

- Nem értem, hogy miért… ?

- Szeretem… Szenvedélyesen… Tiszteljen meg azzal, hogy a feleségem lesz.

- Uram, méltányolom a vívódását és rendkívül sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. Higgye el nem szándékosan történt.

- Ez a válasza?

- Igen.

- Ön most, kinevet engem?

- Nem.

- Visszautasít?

- Biztos vagyok benne, hogy az érzések, melyek eddig visszatartották, most átsegítik ezen.

- Miért nem törekszik legalább udvariasságra, amikor így visszautasít?

- Én is firtathatnám, miért közli ilyen nyilvánvalóan sértő szándékkal, hogy ön a józan esze ellenére szeret…

- De higgye el én nem akartam…

- … Ha udvariatlan voltam ez mentségül szolgál, de egyéb okom is van, ezt jól tudja.

- Még pedig?

- Azt hiszi, rábírhatna bármi, hogy elfogadjam azt, aki tönkretette, talán örökre, szeretett nővérem boldogságát? Vagy tán tagadja, Mr. Darcy, hogy szétválasztott egy szerelmes ifjú párt és ez által barátját csélcsapnak bélyegezte meg a világ, a nővéremet pedig szerelmi csalódásért gúnyolják és mind a kettőjüket gyötrelmes szenvedésekbe sodorta?

- Nem, nem tagadom.

- Hogy tehetett ilyet?

- Úgy véltem, hogy nővére közömbös Bingley iránt.

- Közömbös?

- Jól megfigyeltem őket és rájöttem, hogy Bingley ragaszkodása mélyebb.

- Mert ő szégyenlős.

- Bingley is szerény és belátta, hogy Jane érzelmei nem elég mélyek.

- Mert ezt sugallta neki.

- Az ő érdekében tettem.

- Jane nekem is alig mutatja ki, hogy mit érez. Gondolom, az gyanítja, hogy Bingley vagyonának súlya volt az …

- Nem, sosem sérteném ezzel a nővérét, noha utaltak rá…

- Mire?

- Világossá tették, hogy ez egy előnyös házasság.

- A nővérem tett ilyen benyomást?

- Nem, nem. Nem. Bevallom, ott volt azonban a családja kérdése is.

- Az úri rokonság hiánya? Mr. Bingley nem izgatta magát emiatt.

- Ennél többről volt szó.

- Miről?

- Az illendőség hiányáról az anyjánál, három húgánál, sőt néha még az apjánál is… Bocsásson meg. Kegyed és a nővére makulátlanok.

- És mi a helyzet Mr. Wickammel?

- Hogy, Mr. Wickammel?

- Milyen mentséget tud felhozni arra, ahogy vele bánt?

- Nagyon szívén viseli az úr érdekeit.

- Elmondta hányadtatásait.

- Ó, bizony az ő élete nagyon hányatott.

- Ön tette tönkre és mégis gúny tárgyává teszi?

- Ez hát a véleménye rólam. Köszönöm, hogy kereken megmondta, de talán e vétkeket elnézte volna, ha a büszkeségét nem sértem meg azzal…

- Büszkeség?

- …hogy őszintén bevallom aggályaimat. Talán azt várta tőlem, hogy örvendjek az alacsony rangú rokonságnak?

- És ezek egy úri ember szavai? Az első perctől úgy éreztem, hogy gőgös és önző módon semmibe veszi mások érzéseit és ráébredtem, hogy ön az utolsó férfi a világon, akihez valaha is hozzámennék.

- Bocsássa meg, hogy ennyi idejét igénybe vettem.

(Ajánlom ezt a videót hozzá :) )