- Sarah állj meg! Sarah! Ne szaladj el.
Sarah! Sarah, kérlek. Nem hagylak el. Tudom, hogy szeretsz.
- Igen. Még sosem éreztem ehhez
foghatót, nem hittem, hogy ez megadatik nekem, ezt te adtad nekem, Nelson.
- Akkor miért csinálod ezt?
- Mert kezd megtörténni.
- Nem érdekel.
- Ha most elmész, ami köztünk volt örökre
tökéletes marad.
- Sarah, az élet nem tökéletes.
- Nincs egyebem, csak az, ahogy majd
emlékszel rám. Ez az emlék kell ahhoz, hogy erős és szép lehessek. Hát nem
érted? Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni.
Bármivel. Istenem, te vagy az én halhatatlanságom.
- De én a gondodat akarom viselni.
- Hidd el, megleszek. Hazaköltözöm.
Tudják, hogy megyek. Ezt muszáj megtennem.
- Csak hát ez így…
- Nem, nekem csak az kell, hogy tudjam,
szép életed lesz utánam. Olyan, amilyet megérdemelsz.
- Nekem csak te kellesz.
- A tied vagyok. Mindörökre. Most
engedj el.
- Jól van, Sarah. Rendben.
- Hunyd be a szemed. Szeretlek, Nelson
Moss.
- Szeretlek, Sarah Deever.
- Ne felejts el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése